Testmozgás, szinkron, egészség

Nyomtatóbarát változat

A leghasznosabb „testközpontú” közérzetjavító eszközünk a testmozgás. A kocogás melyet James Fixx nevéhez köthetünk, a szívinfarktus egyik leghatékonyabb megelőzési eszköze. Kocogás-futás közben a szervezet endorfin-termelése fokozódik, és ez fájdalomcsökkentő, közérzetjavító hatásként élhető meg. Euforizáló hatását minden rendszeres, folyamatos, akaratlagos ritmikus mozgástevékenységet folytató személy átélheti, mivel a ritmikus-egyenletes és monoton mozgás sajátosan módosult – jobbagyfélteke-aktív - tudatállapotot hoz létre, amely megkönnyebbült, lebegésszerű, felfokozott életörömmel járó természetes transzállapot-élményben élhető át. Az ehhez hasonló intenzív élvezetérzés minden kitartóan végzett ritmikus egyenletes mozgással kiváltható.

A nucleus suprachiasmaticusban található a szervezet létezési programjának – a ritmusnak – alapjául szolgáló időmérés agyi központja, mely a belső szervi, automatikus, vegetatív ritmusokat a külső kozmikus ritmussal hozza összhangba a bioritmus nappal-éjszaka fényviszonyainak összefüggésében. A külső ritmusok ugyanolyan (testmozgás, járás, futás vagy zene) ingert jelenthetnek, mint a belső ritmusgenerátorok - a kettő összhangja, szinkronja pozitív élményállapotként tükröződik. Az interakciós szinkronicitás is két személy pszichikai élményében tükröződő, mozgásosan megalapozott ritmusösszhangja, amely azonos agyi elektromos változásokban ragadható meg. Gondoljunk itt akár a kacagás ragályosságát illetően a spontán szinkronizáció kollektív történésére. Azonos mozgásformák azonos ritmusú elvégzése esetén is hasonló testi-lelki élményhatások jönnek létre.

Ha a szervezet és környezet közti összhang megbomlik, akkor egy deszinkronizációs folyamat indul el (pl. betegség). A cél ilyenkor nyilvánvalóan az egyensúly helyreállítása: a testi-lelki-kapcsolati szinteken történő reszinkronizáció. Ritmust kell tehát teremtenünk a mindennapokban, tér-idő keretet kell adnunk az újraalkalmazkodáshoz. A biológiai reszinkronizációt számos fizikai ritmusrendező történés segítheti elő, például a testmozgás, és tevékenységi ritmusszabályozás, azaz a rendszeresség. Az optimális reszinkronizáció elve a mindenkori állapotnak megfelelő aktivitás és ingerlés, hogy a szubjektív idő az objektívvel való kapcsolatát és összhangját újra megtalálhassa.

A mérsékelt, de rendszeres testmozgásnak ráadásul ezen felül számos jótékony élettani hatását élvezhetjük: vérnyomás, vércukorszint csökkenése, koszorúér betegség, elhízás, agyvérzés kockázatának csökkenése, anyagcsere, emésztés serkentése és az immunrendszer erősítése (immunglobulin-A szint növekedése, T-szupresszor sejtek csökkenése,az NK sejtek számának és aktivitásának hosszú távú növekedése és interferon növekedés). Az immunrendszer kapcsán fontos tisztában lenni továbbá azzal, hogy a túlerőltetés, a túlságosan intenzív megterhelés pont az ellenkező hatást fejti ki, betegségekre emelkedett szenzitivitást, immunszupressziót okoz.

Végül, érdemes megjegyezni, hogy bár valóban minden kezdet nehéz, az élvezetes testmozgás legfeljebb csak az edzés elején jelent distresszt, hiszen a szervezeti válasz a hippokampusz CRH érzékenységének válaszától függ: amennyiben a behatás mérsékelt, nincs túlerőltetés és a mozgás rendszeressé válik, az ingerküszöb CRH-ra megnő, és az érzékenység csökken. Vagyis, a stressz elszáll, de az élvezet megmarad.